Mindennapi eset, ha látunk az utcán vagy találkozunk egy nem normális emberekkel. Például, ha valaki úgy bán a barátnőjével mint egy darab tárggyal, és tesszük fel magunkba a kérdés, hát ezt normális? Vagy ha egy barna színű tárgyra, azt mondja valaki, hogy sziena színű. És még lehetne sorolni. De vajon miből gondoljuk, hogy nem normális? Persze léteznek szélsőséges estek de azok már az örült kategóriába tartozik, azokra nem térnék ki.
Ha egy nem normálisnak tartott embertől megkérdeznénk, hogy ő magát normálisnak tartja-e, akkor valószínűleg ig
ennel válaszolna. Ez hogy lehet? Valószínűleg ő más világban él, ahol az ő cselekedetei elfogadottak. Ez alapján, minden ember egy kis külön világban élhet, ahol a saját törvényei alapján cselekszik, illetve saját rendszerre szerint fogja fel a világot. Mondok egy példát: kisgyerek - világról alkotott képe az lesz, amit átél és tapasztal. Ha szülei a színek rosszul tanítják meg neki, tehát minden szín egy másik szín nevét tanítják meg. Az óvodában a mikor találkozik más gyerekkel, és megnevezik a kék elefántot, a kisgyerek azt sárga elefántnak mondja. Erről a tényről ő szentül meg van győződve, ezek után a kisgyereket nem normálisnak hihetik a társai. Jogosan?
"Csak egy valóság létezik, igazság azonban annyi, ahány ember."
Kurt Tepperwein
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.